20. fejezet A szerelem halálos?

-Öhmm....hűű. - mondtam amikor elhúzódtunk egymástól. Will mosolygott és felhúzott szemöldökkel meredt rám. Kezdtem kínosan érezni.

• Lehet, hogy....hibát követtünk el. - próbáltam még hátrább húzódni, de Will karjai erősen fonódtak körém.
• Miért van az, hogy félsz élvezni a dolgokat? - sóhajtott fel, majd elengedett.
• Ez nem igaz. - néztem rá.
• Hát akkor gyerünk mondd el nekem, hogy most miért nem jó ez neked. - tárta szét a karjait, majd válaszra várt.
• Hát....mert....- gondolkoztam az okon, hogy mégis mi az ami most a legjobban nyomaszt, de végül is teljesen egésznek éreztem magam.
• Látod! Igazán elengedhetnéd magad. - feküdt le az ágyra majd, a feje alá tette a karjait.
• Ühüm...ez nem megy olyan könnyen. - ültem le mellé.
• Hát sok dolog befolyásol, sok mindent. - jött ki a legértelmetlenebb mondta a számon.
• Nézd ha attól tartasz, hogy megbántalak vagy ha....elhagylak amikor szükséged van rám, akkor bíztosítani szeretnélek, hogy melletted állok. - ült fel, majd az arcomat a kezébe fogta. Mintha millió aprónyi kis szikrák pattantak volna szanaszét közöttünk.
• Húú...ez most egy kicsit gyors azt hiszem.....de ha adsz egy kis időt...akkor talán megbeszélhetjük a dolgokat. - foglaltam össze tömören a gondolataimat, ami most nagyon nehéz volt, mivel nagyon sok minden kavargott bennem.
• Én várok rád...ameddig csak kell. - puszilt meg gyengéden. Égette a bőrömet az érintése.
• Jó. - nyögtem ki nagy nehezen, mivel nehéz volt gondolkoznom főleg ezek után a dolgok után.

Lily és én éppen a szobában kuksoltunk és jégkrémet eszegettünk.

• Na és mi van Willel? - kérdezte szemöldök húzogatva.
• Neked nem kellene tanulni vagy ilyesmi? - vágtam vissza vigyorogva.
• Tudom ám....hogy mi volt. - mondta rejtélyesen.
• Igen? Na és mi? - kérdeztem idegesen, de azért mosolyogva.
• Jajj Lena....biztos, hogy történ valami csók -féle....ha csak nem sokkal több. - a jégkrém a torkomra csúszott és a hirtelen jött hidegtől köhögni kezdtem.
• Csak nem rosszalkodtunk? - kérdezte miközben fetrengett a nevetéstől.
• Ne is zavarjon, hogy megfulladok! Gondolkozz csak a szexualitáson! - vetettem oda, majd kitéptem a kanalat a kezéből és fejbe vágtam vele.
• Auuh....Nagyon....kiszámíthatatlan vagy. - kuncogott továbbra is. Megcsörrent a telefonom.
• Igen? - szóltam bele.
• Lena! Baj van....Willt megtámadták a felsőbb hatalmak, ráadásul még vérfarkasok is vannak velük. - hallottam Scarlett kétségbe esett hangját.
• Mi van? Vérfarkas? Felsőbb hatalmak? - kérdeztem összezavarodni, de már a cipőmet rángattam magamra.
• Segítenetek kell! Hozzd Lilyt....Jason már itt van. Jönnek Will rokonai is. Nagy szarban vagyunk....Tyler keze lehet a dologban. Az erőd tisztásán vagyunk. - mondta sietve, majd letette.
• Menjünk! - állt készen Lily is, majd kisuhantunk mint a szellő.

Egyből rátaláltunk a helyre, ahol szinte csapatokban álltak a vámpírok és meglepődve néztem, hogy a vérfarkasok nem csak legendák. Ez....hihetetlen. Bár eddig a vámpírokban sem hittem.

• Pontosan tudjuk, hogy mit tettél. - csattant egy mély férfi hang, én pedig összerándultam.
• Nézd! Nem tudom, ki mit mondott neked Justin, de biztosíthatlak, hogy soha nem tennék ilyet. - hallottam meg Will hangját, akit egy másik csapat vérfarkas vett körül.
• Will! - szólítottam meg, és minden jelenlévő rám szegezte a tekintetét.
• Maradj ott Lena! Nem lesz semmi gond. - mondta magabiztosan, de rám cseppet sem hatott.
• És ez a lány? Őt ki változtatta át? - nézett rám Justin, aki nagyon félelmetes figura volt.
• Will volt az! - kiállt fel az egyik vámpír.
• Ez nem igaz! Tyler Gurt tette. - nyitottam ki én is a számat.
• Van rá bizonyítékod? - kérdezte Justin, majd intett kér erős vámpírnak, hogy fogjon le. Nem értettem, hogy mi a helyzet, de Willt fogom védeni és a szeretteimet.
• Nincsen, de itt vagyok én magam vámpírként. Ha ez nem elég bizonyíték. Amúgy meg Tylernek eléggé fáj rám a foga. - mondtam mérgesen.
• Tehát nincs rá bizonyíték. - mondta Justin, majd intett. Ennek az intésnek millió jelentése volt. A vérfarkas Willbe mélyesztette a fogát, aki egy pillanat alatt összeesett. Nem! Egy ideig küzdött, ahogy tudott és én is próbáltam szabadulni az szorító karok közül, de nem ment egyikünknek sem a dolog.
• Will! - kiáltottam túl a harsogó tömeget, de nem hallotta meg.....olyan volt mintha már semmit sem hallana többé. Egy pillanat alatt összetörtem.