9. fejezet Önmarcangolás felső fokon

Scarlett szemszöge

Igazán sajnáltam amit Jasonnel műveltem, de a legjobban az fájt, hogy úgy éreztem, hogy nem kölcsönös az érzelmünk egymás iránt. Valahogy kedveltem azt a fiút, és nem csak játszószerként tekintettem rá. A vérének az íze pedig igazán pompás volt. Szerencse, hogy megtudtam állni és nem öltem meg. Attól nem félek, hogy szólni fog valakinek a vámpírokról sokkal inkább attól tartok, hogy valami őrültséget csinál, amit azután meg fog bánni. Na jó én sem vagyok az a szent életű lány, tehát én nem akarok prédikálni, én csupán csak aggódom érte. Valahogy elérte nálam azt a szintet ez srác, hogy aggódjak érte. Pedig eddig megvoltam győződve, hogy minden pasi egy szemét dög! De ahogy a bárban beszélgettük...nos ő egészen más volt. Nem az érdekelte, hogy kivel feküdtem le és kivel nem, vagy, hogy hány pasim volt, hanem a személyiségem érdekelte. Önmagamért beszélgetett velem, mellette önmagam lehettem. Szóval most rettenetesen mardos a bűntudat, mert miattam szökött el. Lena teljesen kikészült, de azt mondta nem haragszik, mivel a bátyja mindig is forró fejű volt. Már kábé egy órája futottam az erdőben hátha a nyomára akadok, vagy hátha megérzem az illatát, ami szerintem olyan volt mint egy márkás szivar. Egy nagyon jó illatú szivar! De nem találtam semmit. Se egy illatfoszlányt, de még csak állati tetemet se, hogy jelezte volna, hogy itt járt. Szerencsére emberit sem találtam. Hazamegyek, hogy igyak egy kis vért, de aztán újult erővel neki vágok és keresni fogom, amíg rám nem esteledik, de lehet, hogy még akkor sem adom fel. Meg kell őt találnom, mert muszáj vele beszélnem. Nem mehet csak úgy el minden szó nélkül.

• Szia! - köszönt Will, ahogy beléptem a házba. Csak biccentettem, majd a hűtőhöz indultam a palackozott véremért.
• Vissza fog jönni. Mi lett veled Scarlett? - kérdezte, de én csak megrántottam a vállam.
• Teljesen magadba fordultál, mióta eltűnt az a fiú. Ennyire sokat ér neked? - Megakartam neki mondani, hogy ne legyél már ekkora pöcs, de mégsem szóltam semmit sem. Nem volt erőm vitatkozni vele.
• Neked mennyit ér Lena? - vágtam azért mégis csak vissza. Lenával jóban voltam és tényleg semmi bajom nem volt vele, de nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy ne vágjak vissza Willnek, mert tudtam ez fájt neki a legjobban a sok sértéseim közül.
• Tisztálkodj meg! - utasított, én pedig végignéztem magamon. A sok bolyongás után tényleg nem voltam valami szalonképes állapotban. A ruhám kiszakadt több helyen is, ahogy beleakadtam ebbe is- abba is. A kezem koszos volt, és a bőröm néhány helyen sáros.
• Te meg kapd be! - mutattam be neki, mire csak felhúzta a szemöldökét, de nem szólt semmit sem. Ennek most kifejezetten örültem, mivel tudta ő is, hogy nem gondoltam komolyan egy szót sem amit hozzávágtam. Mégis csak a legjobb és a legszerethetőbb unokatestvérem volt, és nem akartam még több embert megbántani, de nem tehettem róla, néha csak úgy elhagyták a szavak a számat. Will tudta, hogy nem ilyen vagyok, csak most kissé kiborultam. Felmentem az emeletre majd gyorsan lezuhanyoztam és tiszta ruhát vettem. Mihelyst elkészültem azonnal nekivágtam újból az erdőnek, de most sokkal messzebbre merészkedtem. Órák óta bolyongtam újból, de semmi. Megtalálom valaha Jasont? Megbocsát valaha is?