4. fejezet Amikor úgy érzem elegem van

Már egy jó ideje az erdőben kacskaringóztunk a kocsival, és én egész úton egy szót sem szóltam hozzá.

• Most duzzogsz? - Naná, kisapám! Mégis mit képzelsz?
• Csak, hogy tudd, ezzel nem hatsz meg. Felesleges, szóval fel is adhatnád. - Makacsul néztem a sötétedő tájat a sötétített üvegen keresztül. A telefonom hangos jelzéssel adta tudtomra, hogy sms-em érkezett. Amikor megakartam nézni, Will kikapta a kezemből a mobilt.
• Az az én telefonom! - sziszegtem dühösen.
• Aha, tudom. - mondta hanyagul, majd elolvasta az sms-t.
• Ez a Jason a fiúd? - kérdezte érdeklődve.
• Ja, persze. Meg közben a bátyám is. - fújtattam, de ő csak nevetett.
• Hát azt írja, hogy anyukád jobban van és, hogy bemehetsz hozzá ha akarsz. De ma nem fogsz. - mondta az utat nézve most már, és a mobilt eltette a kabátja belső zsebébe.
• Nem te fogod megmondani, hogy mit fogok csinálni és mit nem! - emeltem fel a hangom.
• Egy ideig igen. Bocs. - nézett rám sajnálkozva, de egy percig sem hittem, hogy sajnálja a dolgot.
• Ő az anyám Will! Érted? - néztem rá komolyan és egyre dühösebben.
• Értem, de azt írta a bátyád, hogy jól van. Ne aggódj! Te pedig nem vagy jól. A közeljövőben eléggé labilis leszel, szóval ne nehezítsd meg a dolgomat. - Azt hittem mérgemben megütöm, de nem tettem. Amúgy is, biztos sokkal erősebb nálam.
• Hová megyünk? - kérdeztem.
• Egy helyre, ahol egy kicsit rendbe szedlek. - mondta.
• Rendbe szedsz? - ettől egy kicsit ideges lettem.
• Ugye tudod, hogy feljelenthetlek emberrablásért? - kérdeztem élesen.
• Nyugi már! Semmi gond nem lesz, és nem raboltalak el, önként szálltál be az autóba. - válaszolt hanyagul.
• Ja. Mivel ha nem szállok be, akkor a kocsiig rángatsz. - vágtam vissza.
• Nem kellett volna, hogy rángassalak. Csak simán beültettelek volna. - Nagyképű!
• Megérkeztünk. - mondta, majd rám nézett. Amikor nem mozdultam a tekintete megkeményedett.
• Segítsek kiszállni? - kérdezte.
• Nem, megy egyedül is. - feleltem majd kimásztam a kocsiból és nyújtóztam egy nagyot. Egy hatalmas faház állt előttünk és eléggé az erdő sűrűjében voltunk. Amikor intette, hogy kövessem, bementem a házba. Felesleges lenne ellenkezni vele. Bennt is hangulatos volt a ház. Mindenhol faborítás, és kellemesen hangulatos.
• Helyezd magad kényelembe. - mutatott a kanapéra. Kényelmesen süppedtem bele a bőr ülésbe.
• Szóval azt már tisztáztuk, hogy vámpír vagy. Egy dolog nagyon fontos és az-az, hogy nem fedheted fel magad! - bólintottam csak, hogy minél, hamarabb vége legyen, lehetőleg.
• Nos, mi is alszunk és nem koporsókban vagy kriptákban, hanem kényelmes komfortos igazi ágyakban. Megtudjuk enni az emberi ételt de mi a vért részesítjük előnyben. Nem ölünk embereket hanem állatvérrel táplálkozunk, de sajnos van aki eléggé szenved a csábítás miatt és néha megteszi azt, hogy embert öl. - Olyan monoton volt a beszéde, hogy közbe kellett vágnom.
• Te is embereket ölsz? - kérdeztem éles hangon. Rám emelte gyönyörűen kék szemét.
• Nem, de néha nagyon nehéz. - mondta csendesen.
• Nos, a következő dolog az-az, hogy csakis tűz által halhatunk meg. Semmi más nem árt. Az érzékszerveink kiválóak, gyorsak, ügyesek, precízek és pontosak vagyunk, és rémisztően jók a reflexeink. - mondta újra monoton hangon.
• Te ezt betanultad? - kuncogtam fel. Egy szempillantás alatt termett előttem, és olyan közel volt, hogy bele préselődtem a bőrülésbe.
• Nem. - válaszolta kemény hangon.
• Oké, bocs. Nem kell úgy mellre szívni. Végeztünk? - kérdeztem tőle.
• Igen. Haza szeretnél menni? - kérdezte valahogy enyhébb hangon, mintha kedvesebb lett volna, de lehet csak én képzeltem bele a dolgot.
• Igen. - mondtam, majd megindult ki a házból, de utána szóltam.
• Ja és Will... Sajnálom, ha teher vagyok neked, mert biztos nem önszántadból vagy bébicsősz. - mondtam neki, majd elmentem mellette, kimentem a házból és beültem az autóba. A kocsiúton megint nem szóltunk egymáshoz. Csendesen leparkolt a házunk előtt majd megszólalt, mielőtt kiszálltam volna a kocsiból.
• Nem vagy teher, Lena. - A hangja furcsán kellemesen csengett és nagyon meglepődtem, hogy rendesen szólt hozzám. Én nem szóltam egy szót sem, csak kiszálltam a gyönyörű autóból. Túl sok volt ez a mai nap.